Westernlovasok vagyunk: számunkra a ló nem munkaeszköz, hanem társ;
a lovaglás nem az állat egyfajta uralása, hanem ember és állat kölcsönös, erőszakmentes együttműködése, ló és lovas harmonikus kapcsolata.

Lóval kapcsolatot tartani csak az ember-ló sorrend megtartásával, de a lovat nagy tiszteletben tartva, nem uralkodó, csak az állat számára iránymutató, segítő, de határozott viselkedéssel lehet és szabad.

Ezt mindenkivel igyekszünk megértetni, megtanítani, legyen akár öt vagy ötven éves.
Így a lóval való bármilyen tevékenység mind a ló, mind pedig a lovas számára egy pozitív érzés lesz.

Azzal, hogy a lovat a gyakorlatban is társállati szintre emeljük, nemcsak a lóval teszünk jót, hanem a velük eltöltött időben és azon túl is; a magunk érzéseit is másképp, jobban éljük meg, mint aki csak esetleg sporteszközként tekint a lóra.

A lovaglás ne azzal kezdődjön, hogy felülünk, s ne azzal érjen véget, hogy a terv szerinti időben újra a talajra érkezünk!